Elméleti megfontolások

Az egészséges emberi láb álláskor három ponton támaszkodik a talajra: az I. és V. metatarsus fejecsén és a sarokcsonton. Ezen fő pontok között, az építészetben ismert, feszítőszerkezethez hasonló, ívek feszülnek ki.

Az egymás mellé helyezett két láb kupolaszerű boltozatot képez. A boltozat nem merev, a csontok közti szalagok és ízületek a járáskor keletkező rázkódásokat letompítják és a járást simává teszik.

A nyomásvizsgálat

A láb statikájára és dinamikájára a támaszkodási felszín, a talp nyomásvizsgálatával következtethetünk.

Ha a speciálisan megvilágított (élvilágítás) üveglap a talp bőrével érintkezik, alulról szemlélve jellegzetes ún. nyomásponti mintázat keletkezik.
A jelenség oka, hogy a fénysugarak, az élvilágítás miatt, az üveglap belső felületét a teljes visszaverődés levegőhöz viszonyított határszögével egyező, ill. annál nagyobb szögben érik.
Ez esetben a fénysugarak csak azokon a helyeken lépnek ki az átlátszó síklapból, ahol annak felülete a levegőnél optikailag sűrűbb közeggel, jelen esetben a felfekvő talprésszel érintkezik.
Ugyanakkor a kilépő fény mennyisége az üveglapra nehezedő nyomással, tehát a keletkező kép pontjainak fényessége a nyomás nagyságával arányos.
Ha standard vizsgálati körülményeket teremtünk, és a test súlyát ismerjük, a felvett kép fényességéből a nyomás nagysága abszolút értékben is megadható.

A mérés elve
A test súlya (ami ismert) a talp talajra felfekvő területén oszlik el. A nyomás nem egyenletes,az azonos fényességű izofot területekből a számítógép azonos színű, izokromatikus területeket alkot, és ezek azonos nyomású, izobar területeket jelentenek.
A nyomásértékek a színtelítettséggel arányosak, ezért a testsúly és az izobar területek pontos területmérésével a nyomásértékek pontosan kiszámíthatók.

A súlyvonal

A támaszkodási felületeket vizsgálva azt látjuk, hogy a sarokcsont és az első középcsont fejecsének nyoma erősebb, mint az ötödik középcsonté. Ezt a teher eloszlása, a súlypont helyzete okozza. A legjobban nyomott terület a test súlyát képviselő un. súlyvonal.
Így a súlyvonal még egészséges, ép láb esetén is - eleve a sarokcsont belső szélén halad át, növelve a láb belső (medialis) részének terhelését.
A hosszboltozat belső ívére jutó erő igen nagy, a szalagrendszer is csak rugalmassága határáig képes fenntartani a boltozatot. A súlyvonal álláskor (statikus helyzet ) különböző módon oszlik el, de járáskor (dinamikus helyzet) jellegzetes vonalban halad előre.

A súlyvonal lefutása egészséges láb esetén
A sarok közepe - a láb külső széle - a lábközépcsontok bázisa, itt befelé fordul - kb.
75 %-a az erőnek az I.-es, 25 %-a az V. lábközépcsont fejecséig jut el, ahol megtámaszkodik vagy ellöki a lábat a talajtól.

A járás fázisai

A járás alatt felvett podoszkópos képsorozatot elemezve megállapíthatjuk, hogy a statikus nyomásponti kép a lépés fázisaiban keletkező dinamikus nyomásponti képek mozaikjából, és csak abból tevődik össze.
Ezért a statikus képből következtethetünk a dinamikus komponensekre.

A statikai problémák

A láb betegségeit elsősorban statikai problémák okozzák, az ún. közönséges lábproblémák döntő többsége valamelyik boltozat süllyedése ill. ennek folyományaként létrejött elváltozások miatt jön létre.

Különböző, exogén és endogén okok (hirtelen nagy terhelés, szalaggyengeség, túlsúly, helytelen életmód, hormonális változások stb.) miatt a boltozatot tartó szalagok megnyúlnak. Emiatt a boltozat megsüllyed és a súlyvonal iránya megváltozik, pl. hosszanti boltozat süllyedése esetén a belső oldal felé tolódik.

A kóros nyomvonal diagnosztikai meghatározása

A nyomásponti képen tanulmányozzuk a statikai rendellenességek következtében kialakult kóros nyomásponti alakzatokat. Meghatározzuk a súlyvonal lefutásának irányát (nyomvonal) a fő nyomáspontok összekötésével, majd összehasonlítjuk a normálisnak tekintett iránnyal. Bokasüllyedés, lúdtalp esetén pl. a nyomvonal a belső oldal felé tolódik, harántboltozatsüllyedés esetén nem az öregujj felé, hanem a II. ujj felé halad stb.